Ha figyelembe vesszük a fő irányokata modern filozófia, akkor természetesen a filozófiai tudás fejlődésének egyik legfontosabb helye a pozitivizmus. A filozófiai doktrína elemzésének megkezdése előtt meg kell jelölni azokat a forrásokat, amelyek e tendencia alapját képezték, amelyek kiemelkedő szerepet játszottak a világ ismeretében.
A 19. század végén meglehetősen elterjedtirracionalista filozófiát kapott, amely a tudattalan, érzéki, irracionális elvet határozta meg a megismerés folyamatának domináns tényezőjeként. Az irracionalizmus fő kognitív erőforrásait elképzelhetetlen szempontoknak nyilvánítják - akarat, érzések, intuíció. A kognitív források listájának nem utolsó sorában az irracionalisták tudattalan, misztikus betekintést adnak arra, amelyet A. Schopenhauer - ezen irány egyik legszembetűnőbb képviselője - általánosságban az egyetlen tudásforrásnak nyilvánított.
A filozófia és különösen a továbbfejlesztésA természettudományok megmutatták az irracionális megközelítés korlátait, annak képtelenségét arra, hogy részt vegyen a világ tudományos képéhez megfelelő idő kialakításában. Nem sikerült legyőzni a filozófiai tudás válságát, és a filozófia azon alapvető irányait, amelyek az irracionalizmussal egy időben fejlődtek ki. Az életfilozófia, mint filozófiai doktrina kétségkívül pozitív jelenség volt az emberek és a társadalom életének integritását és dinamikáját tekintve tekintve pozitív jelenségnek. De belecsúszott az irracionalizmusba is, amikor meg kellett találni azokat az okokat, amelyek ösztönzik az embert cselekvésre. Ennek a tanításnak a képviselői azt hitték, hogy az élet kaotikus patak, amelynek nincs objektív célszerűsége, ezért nincs értelme a megismerés törvényeiről beszélni, mint maga az élet része.
A hermeneutika nagyban hozzájárult a fejlődésheztudományos módszertan, különös tekintettel a szövegkutatási módszerekkel és azok értelmezésével kapcsolatos kérdésekre. Ugyanakkor itt megtalálható az irracionális befolyása is - minden lényeges információt az értelmező-alany létezésének módjaként mutatnak be. Egyszóval a tolmács saját megértése alapján értelmezi a történetet és a valóságot.
Az 19 végének filozófiájának ilyen fő irányai -század elején, mint egzisztencializmus és szubjektivitás, a pszichoanalízis a kognitív szférát csak az egyéni emberi személyiség létezésének korlátaira redukálta, amely alatt valamilyen módon meg tudja határozni magát.
Jelentős áttörés a problémamegoldásbanA filozófiai válság a pozitivizmus alapelveinek megjelenése és fejlődése volt. Ennek a doktrínának a kiindulópontja az általános tudományos alapelvekre való támaszkodás téves állítása a kognícióban, amint azt a filozófia korábbi fő irányai javasolták. A pozitivizmus megerősíti ezt a tényt - mint az egyetlen valódi tudásforrás, miközben meghatározza azokat a feltételeket, amelyek szerint ezt a tényt teljes mértékben meg kell szüntetni a becsült terheléstől és kísérleti módszerekkel (hitelesítési módszer) kell igazolni.
A pozitivista trend alapítója RomániábanA filozófiát Auguste Comte francia enciklopédikusnak tekintik, aki továbbra is a tudományos gondolkodás történetében ment a szociológia, mint tudomány alapítója ennek a jelentésnek a klasszikus értelmében. Létezése során a pozitivizmus a fejlődés négy fő szakaszán ment keresztül. Ez a pozitivizmus egyik megkülönböztető jegye, ha a korabeli filozófia néhány fő iránya nem tudta megmaradni a kritika környékén, és valójában megcáfolt elméletekké vált, akkor a pozitivizmus forrásokat és új módszertani módszereket talált az alapelvek igazolására. Például, amikor a természettudományok gyors fejlődésével összefüggésben megkérdőjelezték a korai pozitivizmus klasszikus változatát, ezeket meglehetősen gyorsan kritikusan átgondolták E. Mach és R. Avenarius. A machizmus a pozitivizmus második történelmi formájává vált, amelyben a kritikus tapasztalatok kerülnek előtérbe. Ezért van ennek az iránynak egy másik neve - empirikritika. Továbbá megjelentek a pozitivista filozófia olyan formái, mint a neopozitivizmus és a posztpositivizmus, amelyek kiemelkedő képviselői R. Karnap, B. Russell, K. Popper, akik a kognitív folyamat teljesen eredeti módszertani alátámasztását dolgozták ki.
Például a neopozitivisták azt hitték, hogy a főA filozófia területeit elsősorban a tudomány módszerének logikai elemzésére szánják, amely a megbízható információk megszerzésének fő eszköze. A posztivitivisták még tovább mentek, érdeklődésük témája az elméleti tudás felmerülése, a tudományos konszenzus problémái és az ismeretek fejlesztése volt. A posztpositivizmus hűségesebb a filozófiához és annak megismerésben betöltött szerepéhez.
A posztpositivizmus legfontosabb eredménye:a kötelező feltétel hiányának igazolása egy tudományos tény ellenőrzésének lehetőségével. Ebből következik a legfontosabb következtetés az összes modern tudomány fejlõdésének természetérõl - fejlõdésének bukása és bukása van, de az általános vektor a tudományos ismeretek fejlesztésére irányul.
