1887-ben Heinrich Hertz ezt bizonyítottaaz elektromágneses energiát rádióhullámok formájában továbbíthatják az űrbe, amelyek körülbelül a fénysebességgel haladnak át a légkörben. Ez a felfedezés segített kidolgozni a ma alkalmazott rádiós kommunikáció alapelveit. Ezenkívül a tudós bebizonyította, hogy a rádióhullámok elektromágneses természetűek, és fő jellemzőjük az a frekvencia, amelyen az energia oszlik az elektromos és a mágneses mezők között. A frekvencia hertzben (Hz) az λ hullámhosszhoz kapcsolódik, amely a távolság, amelyet egy rádióhullám meghalad egy oszcilláció során. Így a következő képletet kapjuk: λ = C / F (ahol C egyenlő a fény sebességével).
A rádiókommunikáció alapelvei az információt hordozó rádióhullámok továbbításán alapulnak. Hang- vagy digitális adatokat továbbíthatnak. Ehhez a rádióállomásnak rendelkeznie kell:
- Eszköz információ gyűjtésére elektromos jelbe (például mikrofon). Ezt a jelet a normál audio tartomány fő frekvenciasávjának hívják.
- Modulátor információ beviteléhez a jel frekvencia sávjában a kiválasztott rádiófrekvencián.
- Adó, jel-erősítő, amely az antennához továbbítja.
- Antenna egy meghatározott hosszúságú vezetőrúdból, amely elektromágneses rádióhullámot bocsát ki.
- Jel erősítő a vevő oldalán.
- Egy demodulátor, amely képes visszaállítani az eredeti információt a vett rádiójelből.
- Végül egy eszköz továbbított információk reprodukálására (például hangszóró).
Rádióelvek
A rádiókommunikáció modern elve újra bevezetésre kerülta múlt század eleje. Abban az időben a rádiót elsősorban a hang és a zene számára tervezték. De hamarosan lehetővé vált a rádiós kommunikáció alapelveinek felhasználása a bonyolultabb információk továbbítására. Például, például a szöveg. Ez vezetett a Morse-távíró feltalálásához.
A hang, a zene vagy a távíró közöshogy a fő információkat az audiojelek titkosítják, amelyeket amplitúdó és frekvencia (Hz) jellemez. Az emberek 30 Hz-től kb. 12 000 Hz-ig terjedő hangot hallanak. Ezt a tartományt hangos spektrumnak nevezzük.
A rádiófrekvencia-spektrum különféle részekre oszlikfrekvenciatartományok. Ezek mindegyikének sajátos jellemzői vannak a légkör sugárzására és csillapítására. Vannak az alábbi táblázatban ismertetett kommunikációs alkalmazások, amelyek egy meghatározott tartományban működnek.
| LF tartomány | 30 kHz-től | 300 kHz-ig | Főként repülőgépekhez, világítótornyokhoz, navigációhoz, valamint információ továbbításához használják. |
| FM sáv | 300 kHz-től | 3000 kHz-ig | Digitális sugárzáshoz használják. |
| Magas frekvenciatartomány | 3000 kHz-től | 30000 kHz-ig | Ez a tartomány széles körben alkalmas közepes és nagy hatótávolságú földi rádiókommunikációra. |
| VHF sáv | 30000 kHz-től | 300000 kHz-ig | A VHF-et általában a hajók és a repülőgépek földfelszíni műsorszórására és kommunikációjára használják |
| UHF tartomány | 300000 kHz-től | 3 000 000 kHz-ig | Ennek a spektrumnak a felhasználásával működnek a műholdas helymeghatározó rendszerek, valamint a mobiltelefonok. |
Ma nehéz elképzelni, hogy mi lenneAz emberiség rádiókommunikáció nélkül, amely számos modern eszközben megtalálható volt. Például a rádió és a televízió alapelveit használják a mobiltelefonok, billentyűzetek, GPRS, Wi-Fi, vezeték nélküli számítógépes hálózatok stb.
