Mindenki tudja, hogy a rabszolgaság rendszerkapcsolatok a társadalomban, amikor egy embernek joga van más emberek birtoklásához. De nem mindenki tudja, hogy ennek a jelenségnek különféle típusai vannak. Például patriarchális és klasszikus rabszolgaság. Mindegyik fajnak megvannak a saját fogalmi különbségei. Nézzük meg, hogy a klasszikus rabszolgaság hogyan különbözik a patriarchális rabszolgaságtól, és fedezze fel ezen fogalmak lényegét.
Meg kell értenünk, hogy mit jelent ez a kifejezés egészében, mielőtt továbbmegyünk az árnyalatokhoz, amelyek megkülönböztetik a klasszikus és a patriarchális rabszolgaságot. Megpróbáljuk a fogalom meghatározását a lehető legszélesebb körben megadni.
Mint fentebb említettük, a rabszolgaság azaz egyik ember másiknak való alárendelésének legsúlyosabb formája, amikor magántulajdonba kerül egy rabszolgatulajdonosnak nevezett személy számára. Vannak azonban a rabszolgaság állami formái is. A rabszolgák jogi státusa általában ebben az esetben sem változik. Csak a rabszolga tulajdonosa nem személy, hanem állam. De az állami hatalmat gyakran külön személy képviseli: király, császár vagy más uralkodó. A rabszolgaság hasonló formája virágzott az ókori Keleten.
Согласно классовой теории Карла Маркса, a rabszolgaság az egyik ember mások általi kizsákmányolása legelső formája. Valójában a rabszolga volt a termelés eszköze. A rabszolgák által a mesterek általi kizsákmányoláson alapuló termelési kapcsolatok képezték a rabszolgarendszer alapvető alapját, amely uralkodott a világon az AD első század közepéig.
Bár jelenleg a gazdasági elméletMarx sok tudós kritikájára hajlandó, mindazonáltal többségük egyetért azzal, hogy a rabszolgaság fogalmát a Capital írójában pontosan és alaposan feltárják.
Számos olyan forrásból származik, amelyen keresztül a rabszolgák áramlása eljutott a rabszolgatulajdonosokhoz. A leggyakoribbak a következők:
A háborúk valószínűleg a rabszolgaság forrásaami a többi előtt felmerült. A hadifoglyok azonban rabszolgákká váltak az ókori világ történelme során, részben a középkorban, sőt a modern időkben is. A különféle törzsek közötti háborúk még az államiság megjelenése előtt történtek. Eleinte a foglyokat egyszerűen meggyilkolták, mivel munkaerőként felhasználva legjobb esetben remélni lehetett, hogy csak magukat tudják táplálni. De amikor a termelés és a földművelés folyamata új technikai szintet ért el, megteremtődtek a feltételek a felesleges termék létrehozásához, és ezáltal előfeltételei annak, hogy egy ember kiaknázza a másikat. Noha a rabszolgaság csak az államok kialakulása és egy erőteljes kényszerberendezés létrehozása után kapott jelentős fejlődést, amely képes volt ellenőrizni a rabszolgákat és elnyomni a felkeléseket.
A kalózkodás és az emberrablás erre is vonatkozika rabszolgaság egyik legkorábbi forrása. A világ egyes régióiban azonban a mai napig létezik az a forma, hogy a szabad embereket rabszolgákká változtatják.
Az adósság rabszolgasága már ekkor keletkezettaz államok létezése. Ha egy személy nem tudta teljesíteni kötelezettségeit, akkor családjával rabszolgává váltak. Ennek a folyamatnak az ellenőrzési funkcióit az államhoz rendelték.
Voltak olyan esetek is, amikor egy személy nem volt bentképesek táplálni magukat vagy családjukat. Így kénytelen volt önként eladni magát a fogságban. Megtehette ezt a család bármely tagjával, amelynek a feje volt. A patriarchális rabszolgaság pontosan az összes családtag teljesen függő állapota a fején.
Ezenkívül az állam törvényesen rabszolgává teheti a szabad parasztokat. A rabszolgaságnak ez a formája különösen az ókori Keleten terjedt el.
A rabszolgaság patriarchális formája, a rendelkezésre álló adatok szerinta történészek szerint az ókori Keleten keletkezett. Ott, az úgynevezett Termékeny Félhold földjén alakultak ki először a többlettermék előállításának feltételei, és ezáltal a rabszolgatulajdonú kizsákmányolási forma kialakítása.
A patriarchális rabszolgaság a rabszolgaság egyik formája,amelyben a rabszolga a rá jogosult családdal élt. A legnehezebb és legnehezebb munkákat végezte, és egyes régiókban mindenki mással egyenlő alapon dolgozott. Még olyan esetek is előfordultak, amikor egy ilyen embert a család kebelébe vettek. A rabszolga teljes tulajdonjoga a családfőé volt, akit a későbbi forrásokban általában patriarchának neveznek, amit az ókori görögből "az apa hatalmának" fordítanak. Innen jött a "patriarchális rabszolgaság" kifejezés.
De ne felejtsd el azt a patriarchális rabszolgaságot- ez a gyermekek teljes függése az apjuktól is. Jogilag a pátriárka ugyanolyan hatalommal rendelkezett saját gyermekei felett, mint a rabszolgák felett. Kényszeríthette őket különféle munkák elvégzésére, eladásra és még ölésre is. Az apa hatalma a gyermekek felett egy patriarchális családban a Biblia egyik könyvében világosan megmutatkozik, amely elmondja, hogy Ábrahám hogyan fogta feláldozni fiát, Izsákot. Azonban a legtöbb esetben a szülők hozzáállása a gyerekekhez természetesen halkabb volt, mint a rabszolgákhoz, ugyanakkor a rabszolgaságba történő eladás, sőt saját utódaik meggyilkolása is volt.
Az ókori Kelet államainak megjelenésével, benkülönösen az Eufrátesz és a Tigris közötti területen, valamint Egyiptomban megteremtették a rabszolgaság további fejlesztésének és megerősítésének előfeltételeit. Az államapparátus segített a rabszolgatulajdonosoknak ellenőrizni a rabszolgákat és elnyomni felkeléseiket, ami hozzájárult az eltartott emberek kizsákmányolásának még súlyosabb formájához.
Maga az állam azonban a király személyébenlett a legnagyobb rabszolgatulajdonos. Rabszolgákká vált eddig szabad parasztok ezrei, valamint hadifoglyok. A rabszolgaságnak ez a formája különösen egyértelműen megnyilvánult Babilonban. Ennek az államnak a királya, Hammurabi törvényszerűen megszilárdította a rabszolgák helyzetét, beleértve az államiakat is, és büntetéseket is megállapított az engedetlenségért.
A patriarchális rabszolgaság azonban Babilonbanszintén elég széles körben elterjedt, és bukásáig nem szűnt meg jelentős, bár nem vezető szerepet betölteni az állam gazdaságában. Bár egy sokkal későbbi időszakban a rabszolgaságnak ez a formája elterjedt Keleten, és egyes régiókban a mai napig valóban létezik.
A klasszikus rabszolgaság annak hagyományosforma sokkal később keletkezett, mint az ókori Görögországban a patriarchális, de legnagyobb fejlődését az ókori római államban érte el. A kizsákmányolásnak ez a formája még súlyosabb volt. Az ókori Rómában a rabszolgaság fogalma szerint a rabszolgát csak beszélő dolognak tekintették, míg Keleten ugyan alacsonyabb rendű volt, de mégis szinte a család tagja.
Ezenkívül meg kell jegyezni, hogy a rabszolgák munkájaaz ókori Rómában az állami gazdaság alapja volt. Ugyanakkor Keleten a rabszolgaság, bár jelentős szerepet játszott a termék létrehozásában, e tekintetben alulmaradt a parasztok munkájával. Az ókori Róma ismert a latifundiáiról - azokról a birtokairól, ahol több ezer függő ember dolgozott. Ezért nem meglepő, hogy a rabszolgatulajdonos sokszor látásból sem ismerte saját rabszolgáit, és ennek megfelelően abszolút nem érzett iránta semmilyen érzelmet.
De a patriarchális rabszolgaság Rómában csak az állam születésének kezdeti szakaszában létezett. Később teljesen kiszorította az úgynevezett klasszikus.
Tehát a fentieket összesítve megtehetiarra a következtetésre juthatunk, hogy a patriarchális rabszolgaság még mindig a kizsákmányolás enyhébb formája, mint a klasszikus rabszolgaság. Ha az első esetben a rabszolgaság csak kiegészítő termelési mód volt, akkor a klasszikus rabszolgaság korában ez lett a gazdaság fő hajtóereje.
A rabszolgaság minden formáját ma illegálisnak és gazdaságilag hatástalannak tekintik.
