A megismerés egyfajta fajtaemberi tevékenység. Célja az önmaga és a körülötte lévő világ megértése. Az ismeretek elsajátítását az emberek két fő módon hajtják végre. Az első a munka. Ily módon egy ember gyakorlati ismereteket szerez. A második a szellemi módszer. Ennek keretében az önismeret és a gyakorlat történelmi fejlődése során a kognitív folyamat és a megszerzett tudás különböző formákban testesül meg.
A köztudat minden formája számára(filozófia, tudomány, politika, mitológia, vallás stb.) megfelelnek a tudás speciális típusainak. Közülük érdemes kiemelni a mitológiai, játék-, mindennapi, filozófiai kérdést. Vannak művészeti-ábrás, személyes, tudományos ismeretek is.
Minden fajnak megvannak a sajátosságai. A modern világ körülményei között azonban a tudományos ismeretek kérdése inkább a kutatókat érinti, mint más kérdéseket.
Az információ ilyen típusú érzékelésének lényege a következőa rendelkezésre álló tények megbízható általánosításában. A tudományos ismeretek szerint a véletlenszerű szükséges és szükséges, és az egyediségben felfedi az általános ismereteket. Feladata a valós objektív törvények felfedezése: társadalmi, természeti, gondolkodási és önismertetési törvények. Ebben a tekintetben a tudományos ismeretek elsősorban a tárgy alapvető tulajdonságaira, az általános tulajdonságokra és azok absztrakt rendszerben történő kifejezésére összpontosítanak. Objektív, szükséges, törvényekkel rögzített kapcsolatok feltárására törekszik. Ha nem, akkor nincs maga a tudomány. A tudományos ismeretek sajátosságai magukban foglalják a törvények felfedezését és a jelenségek mélyreható tanulmányozását.
Legfelsõbb érték és közvetlen célaz objektív igazságot figyelembe veszik. Elsősorban racionális módszerekkel és eszközökkel értik meg, természetesen a természetes megfigyelés részvétele nélkül. A tudományos ismeretek magában foglalják a szubjektív pillanatok kiküszöbölését (ha lehetséges), amely biztosítja a tárgy megfontolásának "tisztaságát". Így a tudomány valóban tükrözi a jelenségeket, objektív képet alkot a mi történik. Ezenkívül a tárgy aktivitása, amely az igazság megértésének előfeltétele és feltétele, nem kis jelentőségű.
A megismerés más formáinál inkább a tudomány erre irányulgyakorlati megvalósítás. Így valamilyen módon „cselekvési útmutatóvá” válik a környező valóság átalakulásaival és a valós folyamatok szabályozásával kapcsolatban. A tudományos ismeretek segítségével nemcsak az előretekintés, hanem a jövő tudatos kialakításának lehetősége nyílik meg.
A modern tudomány lényegesfunkciót. Ez a tulajdonság abban nyilvánul meg, hogy képes a gyakorlat előre meghatározására. Számos modern gyártási eljárás a laboratóriumokból származik. Így a tudomány manapság nem csak a termelés igényeit képes kielégíteni, hanem gyakran a technológiai fejlődés előfeltétele.
Episztemológiai szempontból a tudományos ismeretekellentmondásos és összetett folyamat. E folyamat során nemcsak az információk reprodukálása, rögzítése, hanem az információelemek rendszereinek kialakítása is, bizonyos elvek, normák, szabályok szerint.
A tudományos ismeretek megszerzése anélkül nem teljesmeghatározott anyagi erőforrások (szerszámok, eszközök, egyéb felszerelések) felhasználása. Ugyanakkor különféle módszereket és eszközöket használnak a tanuláshoz, mint például a matematika, a modern logika, a dialektika és mások.
A tudományos ismeretek nem léteznekbizonyítékok, érvényesség, a következtetések és eredmények megbízhatósága. Ugyanakkor a kutatás a találgatások, feltételezések és hipotézisek felépítését is magában foglalja.
A modern módszertan különféleket azonosíta tudományos ismeretek kritériumai. A fent említettek mellett ezeknek tartalmazniuk kell a belső szisztematikát, a formális következetességet, a reprodukálhatóságot, az elfogultságtól való mentességet, a kritikához való nyitottságot és a szigorot.
