A klasszikus táncórához szükségszerűen beletartozikminden testmozgási lehetőség az egész test számára. Ezeket különböző sebességgel, ritmusban, kombinációkban, vegyületekben és ismétlésekben hajtják végre. Az edzés egy olyan gyakorlat, amelynek célja a technika fejlesztése, amely a tánc alapja.
Ez a gyakorlatkészlet is végrehajthatógéppel, vagy a próbahelyiség közepén. Ez a komplex rendszerint guggolásból (plie), rhondából és batmanokból áll. A klasszikus gyakorlatot zenei kísérettel vagy „számlálással” végzik.
Ahhoz, hogy megértse, mi a testmozgás, tudnia kellhogy ezeknek a gyakorlatoknak köszönhetően a klasszikus táncórák fejlesztik azokat a készségeket, amelyek a táncelemek kifejező és helyes végrehajtásához szükségesek: rugalmasság, forgatás, nagy tánclépés, mozgások pontos koordinációja, erő, kitartás, magas könnyű ugrás és műanyag kezek.
A testmozgás alapvetően táncgyakorlatok testplasztika és motoros kultúra fejlesztésére. Miután elérte a testmozgások helyes koordinációját a táncgyakorlatban, a táncos a jövőben képes lesz hangulatával, gondolataival kitölteni mozgásait, vagyis kifejező és művészi képessé teszi őket.
A testmozgás a modern formában többhosszú, koreográfiai tapasztalatok alapján kifejlesztett táncelemek, kombinációk és gyakorlatok tökéletes, kifinomult és egységes rendszere. A testmozgás minden eleme a természetes szelekció után a modern gyakorlatok rendszerének részévé vált. Most ez a komplex csak azokat a ténylegesen szükséges elemeket tartalmazza, amelyek maximálisan a hallgató pszichofizikai berendezésének fejlesztésére és képzésére irányulnak. Az edzés a koreográfiai oktatás alapja egy „zenei test” létrehozásához, amely táncplasztika segítségével kifejezi a zenei alkotás lényegét.
A gyakorlat minden eleme egyszerű ésa táncos test céltudatos plasztikus elhelyezése, bizonyos részei - lábak, karok, test és fej - bevonásával. A gyakorlat a koreográfiai szókincs ABC-je. A komplexum fő alkotóelemei: a népi színpadi gyakorlatok, a klasszikus tánc és a zenei anyag, amelyek alapján ezeket a gyakorlatokat végzik. Ezeknek az összetevőknek a hatása egyesül a hallgató tánc- és plasztikai fejlődésének egyetlen folyamatában. A mozgás és a zene alkotják a koreográfiai és művészeti alapot, amelynek fejlesztési folyamatában tánc jön létre.
A tánckészség csak a következő esetekben szerezhető meg:két fontos tényező kombinációja: a hallgató képzése és koncentrált mentális tevékenysége. Az edzés lehetőséget nyújt a mozgás koordinációjának elérésére, amely feltétlenül szükséges a táncos számára a legmagasabb szinten. A hallgatónak képesnek kell lennie arra, hogy gyorsan és pontosan reprodukálja a megnevezett vagy bemutatott táncelemeket, és ezt a tapasztalatot a gépen végzett gyakorlat segítségével lehet kifejleszteni. A klasszikus tánc nem csak mozgás, hanem a helyes dinamikus sztereotípia kialakítását is szolgálja.
Az exersis különleges értéke az isannak segítségével ábrázolható módon javíthatók a mozgások olyan elemei, mint a méret, a tempó, az ismétlések száma, az irány, az izomerő és a karakter. Ami elvileg a fő cél a testplasztika fejlesztésében és fejlesztésében.
A gyakorlat két részből áll:a klasszikus táncra épülő elemek halmaza és a népi színpadi táncra épülő gyakorlatok. A klasszikus gyakorlat bonyolult, többlépcsős és hosszadalmas folyamat, amely türelmet igényel. Minden klasszikus táncóra magában foglalja a test minden részének gyakorlatait. Érdemes megjegyezni a tanulási mozdulatok sorrendjének fontosságát, nem lehet véletlenszerű, és figyelembe kell venni az elemek nehézségi fokát, valamint azok hasznos és logikus kombinációját.
Az első leckékhez általában válasszonparter gyakorlat. Ebben a változatban a gyakorlatokat először a lábak izmainak feszítésére és ellazítására hajtják végre, majd a lábak kifordításán dolgoznak. Az óra első heteiben a koreográfus öt lábhelyzetet, három karhelyzetet, helyes testhelyzetet és előkészítő karhelyzeteket tanít a diákoknak. Edzés közben nagy terhelés esik a támasztólábra, amely erősen megfordítva, kinyújtva felveszi a test teljes súlyát.
A test, amikor bármilyen gyakorlatot végezfelhúzott és függőleges helyzetben van, kivéve azokat a pillanatokat, amikor hajlítást, döntést vagy fordulást igényel. A testtartásokban és pozíciókban végzett kézmozgások során lágyság alakul ki. Alapvetően a kézfelemelés és a megfelelő forma biztosítása a második helyzetben történik. A fej különböző fordulatai és hajlásai jelen vannak a gyakorlat minden gyakorlatában, kezdve az első gyakorlattal.
